..de aztán valaki folytottan káromkodott a közelben.Mire felnéztünk,már csak a távolodó alakot láttuk.Hirtelen magamhoz tértem,begombolkoztam,és felugrottam:
-Gyere,menjünk a bárba,már biztosan ott vannak a többiek is.
A Bamboo bárban Christy és Dóri az egyik pincérfiúval beszélgetett,Tom szemmel láthatóan feldúlt állapotban próbálta meg leinni magát a bárpultnál.A pincér ekkor hozta az italát,amit én egyből megragadtam.
-Milyen figyelmes vagy,már meg is rendelted a kedvenc italomat.-mondtam,és belekortyoltam.
Christy töprengve ráncolta a homlokát,Dóri tétován a fejét csóválta.
-Hát akkor menjünk táncolni-állt fel Tom,maga után húzva Christyt.
-A levegőnek erősen botrányszaga van-fordult felém Dóri.-Mi történt nálatok?Tomnagyon feldúltan érkezet pár perccel előttetek.Az italt magának rendelte,és ez már a harmadik volt.Úgy tűnt,nagyon le akarja inni magát.De a Christy sem hülye lány.Ha ez igy folytatódik,még ma este rá fog jönni mindenre.
-Na mi van,ti nem jöttök táncolni?-Christy kipirulva állt mellettünk.Tom hátulról átölelte,és belecsókolt a nyakába.A lány kicsit meglepődött,de láthatóan örült a fiú kedvességének.
Felpattantam,megfogtam Márk kezét,és már a táncparketten voltunk.Fergeteges táncba kezdtem,Márk eléggé jó partnernek bizonyult.Amikor új szám kezdődött,megrohantak az emlékek.Júniusban is itt táncoltunk Tommal,hasonlóan őrült éjszakán.Bódultak voltunk a koktéloktól és a szenvedélytől.Bort ittunk egymás szájából,táncoltunk,aztán egy csodálatos éjjelt töltöttünk együtt.Varázslatos volt.

Rövid szünet következett.Mindannyian visszatértünk az asztalunkhoz.Tom feltűnően kedves volt a barátnőjéhez.Szótlanul iszogattam,igyekeztem tudomást sem venni róluk,meg a körülöttem zajló eseményekről.Egyszer csak valami a lábamhoz ért az asztal alatt.Odébb húztam,de megismétlődött.Meglepetten néztem fel,egyenesen Tom szemébe.A fiú szinte szuggerált,miközben Christy haját simogatta szórakozottan.A lány boldogan simult hozzá.Újra megszólalt a zene,Márk táncolni hívta Christyt,és Dóri is odébbált.Tom beletúrt a hajamba,és magához húzott.
-Akkor most iszunk egy kis bort.Tudod,úgy;mint a múltkor.-ezzel belekortyolt a poharába,fölém hajolt és durván belecsókolt a számba,lassan csorgatva bele a bort.Testem megfeszült az ellenkezéstől.Mikor az utolsó csepp bort is lenyeltem,Tom nyelvét éreztem az ajkamon.A fiú olan gyengéden csókolt,mint az első éjszakán.Megszűnt körülöttünk minden,csak csókoltuk egymást,mintha az elmúlt hóapot akartuk pótolni.
-Megbolondultatok?-Márk állt mögöttünk.-Christy mindjárt itt lesz.Nos,kisasszony-fogta meg a karom-,induljunk,mielőtt még kitörne a vihar.
-Hagyd!-állt elénk Tom-Miattam van itt,nem miattad.
-Majd ha tisztáztad mindekivel,hogy ki-kivel van,akkor beszélünk erről.Addig nem engedem,hogy kettesben maradj vele.És van még valaki,aki nem érdemli meg,hogy hülyét csinálj belőle.Kedvellek,kölyök,de ezt nem engedhetem.Úgy látszik,tényleg jókor jöttem.
Gyengéd erőszakkal húzott maga után...

***

A repülőtér várócsarnoka zsúfolásig tele volt.Vidáman beszélgettünk a kolléganőimmel a pult mögött.Találgattuk,ki honnan,melyik szigetről érkezett,hogy napsütötte barnaságával meleg színt hozzon a szürke őszbe.
-Jó napot!Úgy hallottam a nevemet szólították a hangosbeszélőn..-mély orgánumú,kedves hang zökkentett ki kedvenc játékunkból.Automatikusan az információs pulthoz akartam irányítani,de elakadt a szavam,a srác láttán.
-Hát te?-ennyit bírtam kinyögni.
-Válthatnánk néhány szót?
Fülig vörösödve felálltam,és elindultam kifelé,a pult mögül.A lányok kérdően néztek rám.Tom is zavarban volt,látszott az arcán,a mozdulatain.
-Menjünk fel a kávézóba,ott most nyugalom van.-javasoltam-Mi szél hozott a napfényes Magyarországra?
-Haza kellett jönnöm,mert rendezni szeretnék néhány ügyet,ami nyomaszt.-mondta Tom-Kényelmetlenül feszengett,kavargatta kávéját,nem mert a szemembe nézni.-Hiányoztál..-kezdett bele nehezen-..annyira hiányoztál!
-Annyira hiányoztam,hogy majdnem két hónapja híredet sem hallottam.-mosolyogtam gúnyosan.
-Ne gúnyolódj,amíg nem tudsz mindent.Azért nem jelentkeztem,mert nem voltam tisztában magammal.El kellett döntenem,mit akarok.Nem is tudod,hányszor tárcsáztam a számod,aztán az első csöngetés után letettem.Hallani akartam a hangodat,a nevetésedet.Bűnösnek éreztem magam,amiért fájdalmat okoztam.Ha ott lettél volna...Addig nem foglak elengedni,amíg nem hallgattál végig!
-Ne csinálj jelenetet!itt dolgozom,mindenki láthatja.Nincs szükségem ilyesmire.
-Na jó,nem tartlak fel.Meddig dolgozol?Megvárlak..
-Ne várj meg,sokáig maradok.És ne gyere vissza értem,mert nagylány vagyok már,van saját autóm,haza tudom vinni magam.
Félretoltam Tomot,és kimentem a kávézóból.

-Na,ez a nap is véget ért.Gyerünk haza..-mondtam este,és bezártam az utolsó pultot.Elindultam a parkolóba.Kinyitottam a kocsi ajtaját,de közben elejtettem a belépőkártyámat.
-A fenébe,még ez is..-szitkozódtam.Ekkor valaki odalépett,és odanyújtotta.Tom állt mellettem.-Engedj haza!Fáradt vagyok..
-Gyere,hazaviszlek!-és a fiú hangja tele volt gondoskodással.Átölelte a vállamat,és magához húzott.
-Itt van a zsebemben a repülőjegyed.Holnap indulunk vissza.Megbeszéltem a főnököddel,hogyelőbbre hozod a szabadságodat.A lányok vállalták a helyettesítésedet.Az Égei-tenger,a sós levegőmajd felvidít-duruzsolta a fülembe.Egyre szorosabban vont magához,ringatott.
-Olyan fáradt vagyok..olyan elveszett..Annyira hiányoztál!-fakadtam ki.
-Nem jöhettem,de végig veled voltam.Akkor is,mikor Christy kinn volt.De már minden rendbenvan,holnap elutazunk,és rendbe hozzuk az életünket.Veled akarok lenni Görögországban és ittis.Emlékszel,milyen csodálatos hetünk volt ott?
Lehunytam a szememet,és emlékeztem.A tenger zúgására,az együtt töltött csodás napokra,dehirtelen felcsendült fülemben a telefonon hallott mondat:
-Most ne gyere ki,mert jön a másik!
Ekkor kitéptem magam Tom öleléséből,és kiabálni kezdtem:
-Miért jöttél vissza?Hogy újra összezavarj,és a lelkembe taposs?Eressz,és menj vissza egyedül!
Bevágódtam az autómba,és csikorgó gumikkal elszáguldottam.

***

A repülőtér korán ébredt,reggel hétkor már utasokkal volt zsúfolt a váróterem.Tom karikásszemmel ült a bejárat előtt.Szinte bűvölte szemével az ajtót,hátha belépek rajta,de nem.Sóhajtvafelállt,lassan lépkedett a pult felé,és szomorúan beszállt a gépbe.De felderült az arca,mikor azüléshez közeledett:
-Már azt hittem,lekésed az indulást.-mosolyogtam rá a szomszédos ülésről.