-Attól a perctől fogva nincs nyugalmam.-egy pillanatra elhallgatott, de aztán folytatta.-Számolgattam egyre.. de sehogy se stimmelt az időpont.Egy októberi gyereknek februárban kellett megfoganni,mi pedig novemberben voltunk együtt.Kerestem mindenütt,meg találtam a volt munkahelyét,de onnan is eljött már akkorra.Kinyomoztam a nagymamája címét, de ő csak annyit mondott hogy valószinűleg még ittvan a városban. De akkor hogy az életbe nem tudtam megtalálni??A barátaim is azt mondták, hogy ideje lenne abbahagynom,egyedül csak Bill,az ikrem javasolta hogy folytassam.A feleségem is idegesebben tűrte.Végül azt mondta,hogy ha nem fejezem be,akkor ő is eltűnik.Így aztán hagytam mindent a levegőben, csak az árnyék maradt, a nyomasztó kétely.

Tom életéből ujabb 10 év telt el.Mégnem ujra találkozott a szőkével.Az asszony egy súlyosabb arcműtét után, őszhajjal, csontsoványan kért találkozt Tomtól. A találkára elvitte egy kamaszfiú képeit, elmondta h a gyerek hol van eltemetve.Elmondta, ki az,aki a fiút felnevelte,megadta a címét,hogy Tom érdeklődjön.Azután ahogy szokta, eltűnt a hamburgi éjszakában.

Akkor Tom elment a megadott címre.Egy körgangos bérház,penészes odújába,a szoba-konyhába, ahol a fia felnőtt.És akkor az asszonytól,aki fölnevelte  a fiát,megtudott mindent.Markrol,aki valójában nem is akkor született,amit Tomnak mondott korábban a szőke.A lány, bár Tomnak soha sem mondta,egy korán kötött, és rosszul sikerült házasságból akart menekülni.Amikor megtudta,hogy állapotos,elment Tomhoz megkérdezni tőle,nem venné e el feleségül.Nem volt biztos abban,melyik fértfitól van a gyerek.Aztán elvált,de újabb barátjának nem mertte megmondani,hogy a gyereke nem a férjétől van.Bár a szive mélyén tudta, hiszen a kis Mark egyre jobban hasonlitott igazi papájára.A fiú Hamburg legsötétebb bugyraiban,a gangon,majd az utcán nőtt fel.

-Ez a gyerek élhetett volna gazdag házban,jó körülmények között,hiszen megadtam volna neki mindent.Lelkiekben és anyagiakban egyaránt.Tudja hányszor vágyódtam egy kissrác után?A lelkem mélyén tudtam,hogy létezik,Ma már tudom, hogy az anyja direkt vezetett félre.Fél mindentől.Az akkori férje haragjától, és inkább hagyta,hogy ez a szegény fiúcska szegény körülmények között nőjön föl abban a rémes környezetben.Amig élek, soha ne bocsátom ezt meg!Ez a gyerek, aki éppen olyan volt,mint én,akiből kis herceg is lehetett volna,úgy halt meg egy kocsmai verekedés közben,hogy egy részeg hátulról leszúrta.Még nem volt 18 éves.Én meg hosszú életem során hiába vágytam gyerekre.
-Még mindig szeretne?-kérdeztem tétován.
-Ugy vagyok vele,ne vessen meg érte, hogy az utcán bámulom egyre a nőket, közönséges dolog,de ez az igazság.Azt nézem,hogy melyikük szülne gyereket nekem.
-20 évvel ezelőtt ugye jól sejtem, nem ezt mondta volna.
-Akkor még agyalágyult kis 19 évesen mit törődtem én az igazi értékekkel.Nekem csak a szex kellett,és hogy,már megbocsásson,de kilegyek elégülve.
-Megbánta?Megbánta hogy igy tett egész életében?-kérdeztem komolyan és egyenesen a szemébe néztem.
-Abszolút.!Maga soha ne kövesse el ezt a hibát.Egy életre megbánná.!Csak azért mondom,mert fiatal,és ön előtt az egész élet!Döntsön mindig okosan..és ne szégyeljen segítséget kérni!A legjobb barátok / család mindig ön melett fognak állni.Akármit is tesz.Ezt fontolja meg!

Nézem a fotókon az apát és fiát.Ugyanaz a szem,ugyanaz az arcél,és ugyanaz a mélyen bujkáló szomorúság.