Tom még sohasem volt ilyen boldog.Ezen a napon ugy érezte,hogy övé az egész világ.Kedvtelve nézegette az Oxford Street fényárban úszó kirakatait.A sok finom cuccot, és arra gondolt: most akár ő is bemehetne az elegáns üzletekbe, hárman is pattannának elébe, és nem kellene számolnia a fontokat & nem pénzzel kéne fizetnie.Nem ám!
Csak aláfirkantaná vadonatúj csekkfüzete egyik szelvénye alá a nevét: Tom Kaulitz.. ennyi az egész.
Hányszor elnézte a srácokkal ezeket az üzleteket korábban: ahogy megáll előttük egy elegáns autó, kiugrik a sofőr, nyitja az ajtót az előkelő hirességeknek, szalad az eladó az üzletböl a hosszúkás vödörben tartott esernyővel - nehogy egyetlen vizcsepp is érje a embert.Kifelé ugyanez a procedúra - hát hogyne, hiszen itt az ötszörösét-tizszeresét kell fizetni mindenért, ennyit igazán megtehetnek.Tom hangosan elnevette magát, amikor arra az esetre gondolt, hogy egy barna bőrű, nagy bajszú sejk tűnt fel az Oxford Street és a Regent Street sarkán levő márkás divatüzletben, 8 sűrűn lefátyolozott hölgy topogott utána valami fehér klepetyusban (XD) .. csak a szemük tündöklött & szikrázott..
Akár Daisy szeme...!
Tom gondolatai a tegnap éjszaka körül cikáztak.Micsoda nő!Úgy érezte lángol a vére.Daisy ugyan elhúzódott tőle, - na nem mintha szégyellte volna magát, hiszen 3 hónapja együtt éltek - hanem mert valahol azt olvasta, hogy egy olyan embernek, mint Tom, aki csak hajtja magát, tartózkodnia kell a szextöl.Tomnak nem kevés fáradtásába került, hogy ennek az ellenkezőjéröl meggyőzze  a lányt..Daisy végre megadta magát,de akkor aztán hajnalig sportszerűtlenkedtek.
És ugy lett, ahogy Tom mondta: egy órája lett a Tokio Hotel az európai gálán is hivatalosan dijazott.És még mindig ott volt a kezében a dij.A gála után elbúcsúzott a többiektöl, és azon gondolkozott Daisy hogyan várhatja majd otthon.
De 3 évvel ezelőtt ez még csak álom volt számukra.Egy napon végülis minden megváltozott.Persze, Tom azelőtt is szeretett gitározni, pedig soha nem járt előtte zeneórákra.Később nevelőapja mégis beiratta Billel együtt.Soha nem gondolták volna, hogy ott kötnek életreszóló barátságot Georggal & Gustavval.Először csak Németországban váltak ismertté, de 1-2 éven belül szinte az egész világon akadtak szép számmal rajongók.
És most itt sétál ő, Tom Kaulitz, a Regent Streeten, és az övé a világ..A kezében a dij, a zsebében a hatalmas összeget takaró csekkfüzet, a Mama örökkönnyeket sírt, amikor a gála után hazatelefonált neki, a hotelben Daisy és egy fantasztikus éjszaka várja..
Tom észre sem vette, hogy letért a Regent Streetröl és egy mellékutcában megindult a Soho belsejébe.Valahogy most minden vonzotta..a talmi fények, a live-showval és minden földi jóval kecsegtető reklámok, bár persze kinevette a tolakodó felhajtókat, akik mindenáron be akarták lökdösni valamelyik mulatóba.:) Nem akarta mondani nekik, szebb live-show vár otthon, de azért kedvtelve nézegette a csinos női combokat meg egyebeket, amelyekkel tele voltak a kirakatok.
-Hűséget fogadtam Daisynek, nem vakságot..- mondta maga elé.
Hűség!Számára ez is csak egy fogalom volt.. még mindig pezsgett a vére ha meglátott egy csinos lányt, de valahogy érezte, kezd felnőni. Már nem azt élte meg sikerként, hogy mennyi lányt vitt fel éjszakánként.
Hirtelen jajveszékelést hallott az egyik félreeső sikátorból.Odapillantott, és egy szőke nőt látott, aki tehetetlenül feküdt,mint valami rongybaba, a szájából vér csorgott.Tom agyán átvillant, amit minden londoni tud a Sohoról: nagyon veszélyes vidék ez,nem szabad letérni az utcáról.Ám felülkerekedett benne a gentleman, akinek segitenie kell a védtelen nőkön.Odafutott a szőkéhez, mire az - Tom legnagyobb meglepetésére - röhögve felállt, letörölte az arcáról a paradicsomlét, és Tom már érezte is a hátán a kést.
-No pajtikám, ide a pénztárcádat, meg amid van!