Fáradtan ültem le a kis karosszékbe az irodámban.Nagyon kimerítő volt a mai nap.Sorra hozták be a betegeket a klinikára,és mivel - kezdő ovrosként voltam ott - segítettem, ahol lehet.Egyenlőre csak Dr.Mansfield segédje voltam,akinek operációkban kellett segédkeznem, de szivesen kötöztem például újra egy-egy páciens sebét, vagy pedig vittem kávét a váróterembe a hozzátartozóknak.Kopogtak az ajtón,és Dr.Mansfeld lépett be.
-Hogy érzi magát nálunk kollegina?Remélem nem volt terhelő ez a kezdő egy hét itt a klinikán!
-Ó, cseppet sem megterhelő.Szeretek segíteni másokon,ezért választottam ezt a hivatást!
-Ennek szívből örülök.Kér egy csésze kávét?
-Igen,köszönöm,az jól esne.Tudja, nem is gondoltam volna, hogy egész napi talponlevés igy eltud gyengíteni.-mondtam mosolyogva.
-Értem Ms.Both.Pedig még csak most kezdődik az esti műszak.Sajnos ma csak hárman tudtuk vállalni,ezért is örülök hogy a főnővér,Dr.Galicia és jómagam mellé kaptunk egy ilyen ügyes társat.
-Ó doktor úr nagyon köszönöm.De meg kell mondjam,egy egy beteg igencsak elcsodálkozik amikor meglát.Azt kérdezik:Ilyen fiatal magácska,és máris orvos?És akkor sokáig kell bizonygatnom,hogy nem orvos vagyok,egyenlőre segíteni vagyok itt.
-Ezért pedig hálásak vagyunk Miss Both!Magánál jobbat nem is kaphattunk volna.Figyeljen ide,én ugy hiszem, maga még nagyon szép orvosi karriert futhat.Hiszen csak 20 éves, nagy szakmai gyakorlattal rendelkezik és ami a legfontosabb, meg tudja találni a betegekkel a közös hangot.
Dr.Mansfield biztatólag mosolygott rám.Ez az 52 éves, mindent tapasztalt orvos kitűnően hatott rám.Miután visszament irodájába, hogy elintézze egy páciens kartonját,kinyujtóztattam fáradt végtagjaimat.Semmi sem esett jobban akkor, mint az a forró kávé.

***

Tom átkozta magát,hogy beleesett ebbe a primitiv csapdába,de azt is tudta,hogy nem ajánlatos sem kiáltania,sem megfordulnia - ezek nem tréfálnak.Szótlanul odaadta a tárcáját, amelyben lehetett 200 font, ugy gondolta, ezzel megelégszenek.Ám támadói vérszemet kaptak és mostmár belenyúlkáltak a zsebébe is.Megtalálták a boritékot a csekkel, elámultak az összeg nagyságán, és ezután ugy megmotozták,mint a csempészeket.Megtalálták nála Daisy fényképét, és jókat nevettek:
-Micsoda csaj!Ez aztán tudja mitöl döglik a légy!..Haver nem adnád meg a lakcimét és a telefonszámát?
Tom hallgatott,próbálta fékezni kitörő indulatait.Még mindig reménykedett hogy megúszhatja akkor azonban egy durva kéz a nyakához kapott és ráncigálni kezdte.Látta rajta a tetoválást:"Istenünk a bűn".
-Akkor most velünk jössz..-hallotta.
Úgy érezte mindjárt megfullad,és ösztönösen a nyakához kapott.Ám a szoritás nem engedett,mire első szándéka ellenére megfordult és jókora ütést mért támadójára.Az elzuhant de erre a másik egy kerékpárláncot kapott elő és teljes erővel Tom arcába sújtott.Majd még egyszer és még egyszer...
A fiú sohasem érzett ekkora fájdalmat.Tántorogni kezdett,a szeméhez kapott,és iszonyodva tapasztalta,hogy nem lát semmit.A lánc közvetlenül az arcát kapta el majd a bal szemét is.Tom reszketve érezte hogy valami forró,nedves folyik a kezére..megértette hogy mindennek vége,és ájultan esett össze.

***

-Miss Both..-sietett be az irodaajtómon az ügyeletes főnővér-Kérem jöjjön gyorsan!Égési sérültet hoztak a 2-es műtőbe!
Hirtelen káosz lett úrrá mindenen és mindenkin.Az égési sérült asszony után sorra hozták a betegeket.Karambolozott 2 autó és annak sofőrjeit hozták.A vétkes férfin nem tudtunk segíteni de a másikat megoperáltuk.
-Szívást kérek..-mondta Dr.Galicia az ügyeletes sebész.
Megtettem az utasítást.Szörnyű volt látni a férfit,aki ott feküdt nyitott mellkassal,és.. ez nekem is sok volt.Hirtelen szédülés kapott el.
-Szivást..tampont..még tampont!köszönöm ennyi elég lesz...Miss Both jól érzi magát?
-Köszönöm igen.-válaszoltam gyengén.
Dr.Mansfield intett hogy inkább hagyjam el a műtőt.Tudta,hogy azzal nagyobb bajt csinálok, ha maradok.Kimentem a folyosóra,kitártam egy ablakot és mélyen magamba szivtam az esti friss levegőt.Ekkor újból riasztottak..a hangosbeszélőn.
-Miss Both-ot kérjük a sebészeti osztályra!
Remegő kézzel bezártam az ablakot,és siettem ahogy csak tudtam.