Halálos,gyűlöletes csend..
undorító klórszag,amiröl Tomnak gyerekkora egyik legborzasztóbb emléke jutott eszébe: télen sieltek Billel és ugy elesett hogy eltört az orrcsontja..vagy amikor Billt fektették be mert megcsípte egy darázs..
Most viszont nem látott semmit.A szeméhez nyúlt,de rettegve,szörnyűséget sejtve vette észre,hogy a szemét vastag kötés boritja.Lehet, hogy igaz ez az újabb rémálom: valóban megtámadták,kirabolták a Sohóban - tovább nem is merte gondolni,bár az eszével sejtette mi történt azután.
-Csakhogy felébredt a mi kedves betegünk- hallott egy kedves női hangot.-Judy főnővér vagyok.Most kérem ne mozogjon,az infúziót kell bekötnöm.
Tom egy vékony tűszúrást érzett csak.Aztán hirtelen fel akart pattanni de mérhetetlen gyengeséget érzett.Zokogva,kiabálva kérdezte:
-Hol vagyok?Mi történt velem?Miért nem látok?
Judy főnővér egy ideig hallgatott,és ez rosszabb volt mint bármiféle válasz.Tom maga elé képzelte szánakozó arcát,ahogyan válaszol.
-Kérem nyugodjon meg!Azonnal idehivom a főorvos urat!De addig nem szabad mozognia.
Tom hallotta ahogy a nővér sietős léptekkel kimegy a szobából.

***

-Dr.Manfsield, a 23 as szobában levő betegnek felvettem a kartonját.Tessék.-mondtam,amikor összefutottam az orvossal a folyosón.
Most még inkább idősebbnek tűnt.A szeme alatti karikák mélyebbek voltak,tükrözték az előző esti felhajtást.
-Köszönöm,Miss Both.- és elvette a kartont - Megérkeztek már ..Mr...Mr.Kaulitz hozzátartozói.
-Igen doktor úr.Türelmetlenül kérdezgetik hogy van a beteg,de mondtam nekik, hogy én nem mondhatok semmit, majd a főorvos úr fog beszélni velük.
-Kísérjen el,kérem.Nagyon nagy lelki erőre lesz szükségük ahhoz,amit hallani fognak.
Tudtam miröl beszél.És a lelkem mélyén ugyanugy éreztem azzal a megtört anyával,akit odakint láttam.

***

Dr.Mansfield irodájában foglaltunk helyet.Képtelen voltam közömbös lenni mikor a Kaulitz fiú anyja siró szemmel,szinte könyörgően nézett a doktorra.
-Simone Kaulitz.-nyújtotta a kezét.-Ő pedig Bill,a fiam testvére.
-Dr.Mansfield vagyok a fiukon én végeztem az operációt,a kisasszony pedig a kollégám,Miss Both.
Kezet ráztunk.Az asszony nem lehetett több 45-nél,jól ápolt volt és nagyon nyugtalan.Bár azt hiszem ebben a helyzetben ez érthető volt. A fiú az anyja mellett ült,látszott rajta, mélyen meg van rendülve,és el sem hiszi ami megtörtént.Biztatásképpen anyja kezét szorongatta és rám is könyörögve nézett, mintha valami csodát várna.
-A tetteseket megfogták a fia segítségével.
-A fiam..segítségével?-Simone nem akarta elhinni amit hall.
-Igen.Össze-vissza verve,félig lázálomában hozták be,és egyre csak azt ismétlegette,:istenünk a bűn.
-És?És?!-kérdezte Bill visszafolytott indulattal.
-A rendőrség már nyomoz az ügyben Mr.Kaulitz.. egyenlőre még nem tudnak semmit.
-Hogyhogy nem tudnak semmit?-csattant föl.-Éppen ez lenne a dolguk!!
-Kérem,uram nyugodjon meg!Nem rajtunk múlik, hogy kézre keritsék az elkövetőket.Ha ugy látom,a testéve állapota javul,és kihallgatható állapotban van,vallomást fog tenni.
-ÉS AZZAL ÉN MIT ÉREK,HOGY TOM GYILKOSAI KINNT GARÁZDÁLKODNAK?-Bill úgy felállt a székböl, hogy az puffant a padlón.- A TESTVÉREM..AZ IKREM..MOST OTT FEKSZIK ÉS..ÉS..
Nem birta tovább folytatni,összerogyva támaszkodott a falnak.Tudtam mit kell tenni.Dr.Mansfield biccentett,hogy mehetek.
-Kérem,Mr.Kaulitz jöjjön velem..-karoltam belé,és kitámolygattam a folyosóra.