Még akkor is Royon gondolkodtam,amikor egy kis idő múlva beléptem a házba.Megindultam a lépcső felé,a szobámhoz,de mielőtt benyitottam volna,megálltam és lenéztem a hallba,a nagy hálószoba felé.Az ajtó alól fény szűrődött ki.Itthon van Tom!A szívem feldörömbölt.
Bocsánatot kellett volna kérnem,amiért úgy viselkedtem.Ezért levettem a cipőmet,lementem a lépcsőn,és halkan bekopogtam az ajtón.Semmi válasz. Minden bátorságomat összeszedve lenyomtam a kilincset és beléptem._Istenem,beléptem Tom hálószobájába.
***
A szoba üres volt,dermedten álltam.Egyszer csak zajt hallottam a hátam mögül és megfordultam.
Tom volt az,csak egy boxer volt rajta.Feltehetően már alváshoz készülődött.Szóval,éppen kulcsra zárta az ajtót.
-Szeretnék veled beszélni,Tom.-a hangom idegesen reszketett.
-Igazán?-fordult meg Tom,és ekkor megláttam a harag vészjósló kifejezését az arcán.-Nekem is beszédem van veled.A szobádban vártalak.
-Miről szeretnél?-suttogtam.
A srác fagyosan felnevetett.
-Nem tudod,hogy miről?Különös!Itt vagyunk végre a hálószobámban,és nekem azt kell megkérdeznem a hajnali háromkor hazaosonó..öhm..-itt keresgélte a szavakat,de nem mondta ki a "szerelmem" szót,;majd végül is nem törődve az alvókkal,ordítani kezdett.-..hol a pokolban jártál?
Szívemet összeszorította a rémület.
-Dolgom volt délelőtt.Akkor is szerettem volna beszélni veled,de te nem voltál sehol.És akkor Roy felhívott,hogy menjünk moziba..de amikor rád gondoltam,elment a kedvem a mozitól,és csak beszélgettünk..Roy autójában.
A fiú szemében lángolt a harag.Vadul megragadta a vállamat és megrázta.
-Na ide figyelj,Andi!Még ha elhinném,amit mondasz,az sem volna mentség.Többször elmagyaráztam már,bár lehet,hogy még most sem érted.Ne mászkálj az éjszaka közepén idegen férfiakkal.Egyébként,nem hiszem el, hogy nincs köztetek semmi.
-Hidd el,Tom,sosem volt semmi Roy és köztem.Nem lehetsz ennyire igazságtalan.
-Nem vagyok igazságtalan.Az enyém vagy,az is maradsz,és én senkivel nem fogok rajtad megosztozni.
Durván megragadta a vékony,kötött pulcsit,ami rajtam volt,s egy mozdulattal lerántotta.
Amikor meglátta rajtam az ingerlő fekete ruhát,még jobban fellángolt a dühe.
-Ezt a rongyot a szeretőd kedvéért aggattad magadra,mi?
-NEM A SZERETŐM!-ordítottam vissza.-Most pedig add ide a kulcsot.
-Na,majd bolond leszek.Nem mész innen sehova.
-Te nem vagy normális...azonnal add ide!!!
Tom lóbálni kezdte előttem az ajtó kulcsát,majd hirtelen betette a nadrágjába.Felvontam a szemöldököm,mire csak egy kéjes vigyorgással válaszolt.
-Ha ki akarsz menni,vedd ki!
Miután öt perc múlva sem csináltam semmit,csak néztem,megunta és lefeküdt az ágyra.
-Tudom,hogy akarod..csak még magadnak se vallod be.Minek gyötröd ezzel magad?-kérdezte.
-Miből gondolod.-feleltem neki nagyvilági hangon.
Ez a stílus,és hangnem a plafonra küldte megint.Idegesen elővette a kulcsot,és elém dobta.
-Mehetsz...de ne is gyere vissza!
Mielőtt kimentem volna,hátraszóltam:
-Édes..ha nem jönnék vissza,te jönnél utánam!
***
Másnap kerültük egymást.Egész nap nem találkoztunk.Igazából magamat okoltam mindenért.Mi a francnak kellett nekem Royjal elmennem?De Tom meg miért nem érti már meg,hogy ő csak egy gyerekkori jóbarát? Semmi oka nem lenne a féltékenykedésre!
Végülis eldöntöttem,hogy este mindenképpen beszélek vele.
Bekopogtam hozzá.Az ágyán feküdt összegubóckodva,lábát maga alá húzta.Nem szólt semmit,csak nézte,ahogyan mellé ülök az ágyra.A kezét végighúzta a takarón,de nem érintette meg az enyémet.Megtettem én helyette is.Félénken a szemembe nézett.
-Tom..nem akartam.Sajnálom.-odahajoltam volna,hogy megcsókoljam,de gyorsan felült.
-Megint el akarsz csábítani..tudod,hogy mennyire kívánlak,ugye ezért csinálod?
-Nem...
-Megint faképnél fogsz hagyni.És abba belehalok..a tegnapit sem hevertem ki.
Egyszer sem nézett a szemembe.Levettem a felsőmet és az ágy végébe dobtam.Szinte az ölébe ültem.Ő megérezte azt a parfümillatot,amitől egyszerűen nem tud magán uralkodni.Csukott szemmel hagyta,hogy először az arcát,ajkát majd a nyakát csókoljam.Mikor megfogta a combomat,tudtam, hogy nem szabad most abbahagynom.Levettem a pólóját,a kezem az övénél állt meg.
-Kérlek..folytasd.
Hangja rekedt volt a szenvedélytől.Hátradőlt az ágyán,engem magára húzott.A nyakától lefelé csókoltam, de a nadrágjánál megálltam,és visszahúzódtam a szájához.
-Akkora egy barom voltam tegnap..de te nem is hinnéd, mekkora féltékenység tört rám.-a nyakamba szuszogott.
-Pedig esküszöm,hogy nincs rá okod!:)
A fülembe suttogta,a legeslegszebb szavakat a világon,de úgy,mintha nem akarná,hogy más meghallja rajtam kívül.
-Szeretlek!
Nem szóltam semmit,csak hagytam,hogy magával ragadjon az éjszaka varázsa.Lassan, félősen,de aztán egyre biztosabban nyúlt a ruhám alá,amit egykettőre eltüntetett rólam.Ő szintén kibújt az övéből.Minden ruhadarab lekerült rólunk.
De innen nem mentünk tovább.
A combjaim közt feküdve,ugyanolyan szenvedélyesen csókolt,mint azelőtt.Talán még szenvedélyesebben.Azt akarta,hogy tudjam,mindig szeretni fog és sosem akar elhagyni.Én pedig hittem neki.Hogyne,hiszen szerettem!
-Az enyém vagy-suttogta Tom,mikor már egymás mellett feküdtünk-,az enyém vagy szerelmem.
-Mindig is a tied voltam,édes.-válaszoltam-Kérlek, higgy nekem.Még ha akartam volna,akkor sem tudtam volna megszabadulni tőled.Nem engedett a szívem.
|